Néprajzi kutatótelep a magyar Marienbadban

Mintegy 130 éve annak, hogy Jegenye határában az erdélyi római katolikus tanulmány alap fürdőtelepet létesít, megalkotva azt a helyet, amely Jegenyefürdő néven vált híressé szerte Magyarországon, de még a nagyvilágban is. Ma, midőn már semmi kézzelfogható, szemmel látható nyoma nincs a hajdani fürdőnek, már szinte meseszerűnek tűnik az a szenvedélyes lelkesedés és elragadtatás, amellyel az 1890-es évek krónikásai Jegenyefürdőről és a benne rejlő páratlan lehetőségekről szóltak a korabeli - komoly és komolytalan - sajtóban.
Bartalis Antal jegenyei plébános 1794-ben már említi Jegenye 11 gyógyvizű forrását. Az erdélyi római katolikus státus az 1880-as években hozza létre Jegenyefürdőt, s azt tíz évvel később egy jeles magyar néprajzkutató, dr. Herrmann Antal béreli ki. Micsoda merész tervek kapnak szárnyra, micsoda tudományos kincsek születnek a fürdőtelepen, és mennyi lehetőség hervad el kiaknázatlanul! Igazi etnográfus telep, néprajzkutató „laboratórium” jön létre Jegenyén, a tudományág oly jeles művelői, mint Wisloczki Henrik, Jankó János évekig élnek és alkotnak a fürdőtelepen, innen indulnak környékbeli néprajzi kutatásaikra. Abban az időszakban kezdődik Kalotaszeg tanulmányozása, népművészeti értékeinek feltérképezése, gyűjtése, feljegyzése. Kalotaszeg nagyasszonyával, Gyarmathy Zsigáné Hory Etelkával együtt 
akkor alkotja meg Herrmann Antal a ma is jól ismert Kalotaszeg című folyóiratot. Herrmann Antal fürdőbérlő valami hihetetlen szintű és pezsgésű társadalmi életet teremt a fürdőn vicclappal, mulatsággal, színházzal - s igen, történt mindez éppen „Jegenye községtől tíz percznyire”, Jegenyefürdőn, a „boldog békeidőkben”.

„Vannak hideg, meleg és vasas lápfürdői. A vendégek rendelkezésére áll 40 bútorozott szoba, fürdőorvos, rendes fürdőzene, fürdőkönyvtár, számos lap és folyóirat és a szórakozás egyéb eszközei, jó és olcsó konyha” (Jegenyefürdő Értesítője, 1890)

Azóta sem írtak annyit és oly sűrűn erről a helyről, melynek nevét ezek a rég letűnt emberek oly ismertté és elismertté tették. Jegenyefürdő Értesítője a fürdő saját gyorssajtóján készült, gyakran a híres-neves fürdővendégek írták. Az értesítő „nem akar valami okos lap lenni, amilyen van úgyis elég, hanem pajzán kifejezője annak a fesztelen jókedvnek, amely a Jegenyefürdőn üdülő szellemi munkások köztársaságának fejedelme”. A vendégek mulattatásáról állandó színház gondoskodott, a mulatságokhoz a nagyalmási Eötvös Berci szolgáltatta a zenét.

A jegenyei gipszes víz szénsavas mész, keserű só és szénsavas lítium elegye, s mint ilyen angolkór, hólyagbajok, a legtöbb idült és heveny betegségnél alkalmazható. Dr. Genersich Antal 1880-as megállapítása szerint „rásztkórnál (hypochondria), méhsenyvnél (hysteria), idegzsábáknál, migrénnél, ideggyengeségnél vagy idegességnél, ideges természetű tehetetlenségnél, továbbá a rheumatismus különböző alakjainál, gyomor- és bélhurutnál” alkalmazható. Trefort Ágoston miniszter a római katolikus státushoz intézett 1883. évi levelében a fürdő fejlesztése és bővítése kapcsán, szakértői véleményekre alapozva Jegenyefürdőt egyenesen a marienbadihoz hasonlítja: „a terv sikerülése esetében (…) az ország is oly minőségű fürdővel gyarapodnék, amilyennel ez idő szerint nem bír”. Mindennek ellenére a vagyona jókora részét is feláldozó Herrmann Antal fürdőfejlesztő tervei elég hamar dugába dőltek, húsz évre kötött bérleti szerződésének kötelezettsége alól a katolikus státus 1893-ban felmentette. Egy 1907-es újsághirdetésből tudjuk, hogy az év tavaszán „Jegenye gyógyfürdőt (Kolozsmegye) a róm. kath. státus uradalmainak igazgatósága eladóvá szánta”.

Később hadbavonultak és bányászok gyermekei táboroznak itt, majd az elromosodott telep helyén 1966-ban menedékház, 1967-ben gyermektábor épül. A jegenyei gyógyvíz jótékony hatásairól szaktudósok írtak tanulmányokat, akárcsak a vidék geológiai jelentőségéről is. A fürdőtelep elsorvadásával a vidék neve is kikopik a köztudatból: míg 120 évvel ezelőtt még vasutat terveztek egészen a fürdőtelepig, ehelyett a „kocsin 8/4 órányira” lévő jegenyei vonatállomás is megszűnik, s bár még 1987-ben említik a menetrendek, mára egyetlen kő sem maradt az egykori állomásépületből.